Üdvözlöm a Kedves Látogatót!

Remélem, hogy weboldalam segít kapcsolatot teremtenünk könyveim Tisztelt Olvasóival, valamint rádióműsoraim és főiskolai kurzusaim Kedves Hallgatóival. Kapcsolat: mozartgalaxis@yahoo.com

 

Televíziós, rádiós és újságírói munkám számos életre szóló beszélgetés élményével ajándékozott meg. Két évtizedes riporteri munka után is megszolgálhatatlan kitüntetés azonban, hogy az új évezred legnagyobb sikerű hazai porté-sorozatában három olyan korszakos magyar személyiség és emberi csoda vallomásainak lehettem íródeákja, mint Rév Lívia, Tokody Ilona és Nemeshegyi Péter.

miert_hiszek_rev_livia_borito.jpg

Minden idők legnagyobb Chopin-játékosától az intellektualitás finomságát,

miert_hiszek_tokody_ilona_borito.jpg

az operatörténet egyik legnagyobb legendájától alázat és önbecsülés karizmatikus egyensúlyát,

miert_hiszek_nemeshegyi_peter_borito.jpg

a japánok misszionáriusától a derű erejét tanultam meg - és próbáltam átadni Olvasóimnak.

                    dedikalas_utan.jpg

Recenziók a portrékötetekről:

"Hangképes" interjúkötet

Apró, elegáns idős asszony, hófehér hajjal. Fényes, sugárzó egyéniség. Gondolkodása patyolattiszta, ahogyan egész lénye is az. A Párizsban élő zongoraművész, Rév Lívia lassan egy évszázad tanúja: nyolcvan esztendeje szerepelt először a Zeneakadémia pódiumán, amikor még Dohnányi, Bartók, Weiner léptei visszhangoztak a legendás pesti intézmény folyosóin. Noha elmúlt kilencvenéves, mesterkurzusokat tart, olykor koncertezik is - szívesen játssza Mozart és Beethoven versenyműveit... Egy fordulatokban gazdag, a világháború, a vészkorszak nehéz éveivel terhes, de mindvégig a Gondviselés által óvott "harmonikus" életút képe bontakozik ki a Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatában megjelent könyvecske lapjain. Rév Lívia említi pályafutása fontosabb állomásait, szól néhány jelentős művésztársáról, nagy találkozásairól, lemezfelvételeiről, mondanivalójának középpontjában mégis inkább a család, valamint a zenéhez fűződő "transzcendens" viszonya áll. Nem száraz, agyonkozmetikázott és fontoskodó nagyinterjúról van szó: Marton Árpád (lapunk munkatársa) igazi beszélgetőtárs, valódi partner, aki egyszerre tud az igényes műértő és az "egyszerű" rajongó szemszögéből a lényegre kérdezni. A kötetet olvasva, mintha csak asztaltársaságában ülnénk, magunk előtt látjuk Rév Líviát, halljuk a hangját. Szerény, derűs és magvas válaszaiban nincs semmi harsányság, felszínesség, magamutogatás. Szavaival is a zene prófétája..."

(Pallós Tamás, Új Ember)

rev_livia_konyvbemutato_tokody_ilonaval._konyvhet_2009.jpg

Darvasi László: Mi az, amit tudunk

Esik. Ma kezdte, éppen ma, de idáig olyan ragyogó, fátylas, kacér ősz balettezett itt, New Yorkban, ahol az októbert töltöttük, amilyet Berlinben láttunk utoljára. Az esőt csak azért említjük, mert a kezünk ügyében van egy kis könyv, amit kollégánk, a szegedi illetőségű Marton Árpád jegyzett, voltaképpen szép, tanítani való nagyinterjú, s akit e könyvben az életéről kifaggattak, nem más, mint Rév Lívia zongoraművész. A karcsú kötet az ember bűnös tenyerében is elfér, nem tudja bántani a New York-i eső, de a kilencven oldalon mégis fantasztikus és nagyszabású élettörténet tárul elénk. Rév Lívia Franciaországban él, született 1916-ban. Övé az egész huszadik század. Élt és játszott a művésznő Szegeden is. A könyvet elmesélni nem akarjuk, nem is tudnánk, de két gondolatát megidézzük. Azt mondja Rév Lívia, ha ő játszik, Istennek játszik, s talán az is lehet, hogy Ő muzsikál a lényén keresztül, amikor a billentyűk fölött repkednek az ujjai. Hát igen, ha van Isten, biztosan a zenéhez van a legtöbb köze, jóval több, mint az irodalomhoz, a festményhez, a tánchoz. De biztos, hogy az Úrnak van hallása?! Énekelni nem tud, ezt biztosra vesszük! A másik gondolat Liszt Ferenctől származik, a művésznő Liszt után megjegyzi, ha valamit tudunk, akkor azt le is tudjuk írni. Ülünk itt a meg-megdörrenő New York-i ég alatt, a közelben zörög a magas metró, elmentek az egérirtó fiúk, és mi gyűrögetjük a gondolatot. Persze bonmot ez a javából, de azért komolyan vesszük. Az eső is komolyan vesz bennünket, különben nem áznánk meg. Ha tehát tudjuk, hogy például miért jó ez az egész hercehurca, ami az életünk, a New York-i ősz, a budapesti ősz, szívudvar napi fölásása, akkor el is kell tudnunk mondani?! És ha leírjuk, hogy jó, akkor valóban azt írjuk le, hogy jó?! Nem valami együgyűséget, butaságot?! Így fogja olvasni ördög, boszorkány, koncertmester, lovag és pórnép?! És ha nem tudjuk megmondani, mitől jó az a jó, akkor leírni sem leszünk képesek?! Ejnye, ejnye, biztos, hogy nem? Esik. New Yorkban most nyolcszázezer esernyő billeg a sugárutakon. S mert tudni véljük, hát le is írjuk, hogy a fény fúvós hangszer, a szél gitározik, az ég leginkább dobol, az eső pedig zongorázik. Ma éppen nem Chopint. Inkább kései, idős Lisztet. Hó, hát milyen szép ez is!

(Délmagyarország, 2008. október 30.)

Az utóbbi években robbant újra a zenei köztudatba Rév Lívia neve, aki 1928-ban tizenkét évesen Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyművének egyik szólistájaként már zenekarral lépett fel Budapesten. Hetven évvel később a magyar közönség újra meggyőződhetett a törékeny, ma is vidám teremtés istenadta tehetségéről. Ifjú korában nem kisebb nagyság, mint Arthur Rubinstein írt róla felsőfokban elragadtatott kritikát. A kilencvenegy esztendős Lili néni a legendás zongorapedagógus, Varró Margit keze alatt már kilencévesen megnyerte a különleges tehetségek versenyét, majd korának legnagyobb karmestereivel dolgozva fényes karrier előtt állt. Művészetéről szerencsére sikeres lemezfelvételek sokasága tanúskodik, ugyanis a háború nehézségei után választott új hazájában, Franciaországban az előadóművészek nagy dilemmája elé került: karrier vagy család? Ő az utóbbit választotta, s kárpótolta érte az élet és még a szakmai elismerések sora is. Mindez Marton Árpád értő és érző kérdései nyomán tárul fel a sokak érdeklődésére számot tartó könyv lapjain. A függelékben a művésznő rövid életrajzát találjuk.

(forrás: Könyvtárellátó Nonprofit Kft web: www.kello.hu)

image331.jpg

1998-ban napvilágott látott első kötetem, a Musical Kalauz tisztelgés a gyermekként csodált színészi lángelmék - Nagy Anikó, Vikidál Gyula, Sasvári Sándor - előtt, egyben az esztétikai elvek formálódásának dokumentuma legelsősorban Kocsák Tibor munkásságától megihletve.

image310.jpg

Kulturális és médiaetika főiskolai kurzusom anyagát 2009-ben jelentette meg a Gerhardus Kiadó A felettes Mi című esszékötetben.

mozart-galaxis_cimlapterv.jpg

2009. Karácsonyát a Magyar Katolikus Rádióban 2006-ban elhangzott nagy sikerű sorozatom, A Mozart-galaxis alapján született monográfiával köszöntöttük a Klebelsberg Teremben Tokody Ilona és a Harmonia Consort, a Magyar Katolikus Rádióban pedig Juhász Judit, Nemeshegyi Péter SJ és Hámori Kinga közreműködésével.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 4
Heti: 26
Havi: 147
Össz.: 57 208

Látogatottság növelés
Oldal: KÖNYVEK, ÍRÁSOK
Üdvözlöm a Kedves Látogatót! - © 2008 - 2024 - martonarpad.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »