Jairus lánya - Benedekfi István zeneszerzővel közös, készülő operatóriumunk főhőse egy rejtélyes asszony, aki átvészelte kétezer év megpróbáltatásait, és váratlanul megjelenik a plázavilágban, hogy az igaz értékekre irányítsa a habzsolásba belefásult emberiség figyelmét.

A mű két részlete 2017. januárjában nagy sikerrel hangzott el a szegedi DÉMÁSZ Galériában:

https://www.youtube.com/watch?v=CI85-xf7-Rs (Az Olajfák hegyén) továbbá https://www.youtube.com/watch?v=OkBfKahqz5s (Mária éjszakája).

 

1. Szerzői koncepció

    

   Minden szerző számára jelentékeny kihívás, ha sokszor feldolgozott, egyetemes témával találja magát szemben. Nyomasztóak a művészettörténeti előzmények és párhuzamok, ugyanakkor kihívás is az alkotó számára, sikerül-e új megközelítésmódot találnia a sokszor elmondott történethez; újfajta kulcsot az örök igazságokhoz, amelyeknek a ma számára is van mondandójuk.

   Jézus Krisztus története minden bizonnyal a legtöbbször elmondott alaptörténetek egyike életről és halálról, emberről és Istenről, múltról és jövőről.

   Ezért is mondtam igent mérlegelés nélkül, amikor a Benedekfi testvérpár fölkeresett egy húsvéti oratórium ötletével.

   Ami a legelső pillanatokban világos volt előttem: nem kívánok versenyre kelni sem a klasszikus, sem az újabb műfaji párhozamokkal Händeltől Bachig és Webbertől Tolcsvayékig, de még a témában jól bevált műfajokkal sem. Nem oratóriumot, de nem is passiót kívánok elmondani Jézus ürügyén, hanem egész estét betöltő színpadi mű, drámai eseménysor keretében felmutatni a megváltás jelentőségét a mai néző számára. Hol veretes, hol frappáns, de minden esetben irodalmi igényű szövegével, a musical és a világzene stiláris elemeit operai dramaturgiával ötvöző zenéjével a Jairus lánya alkalmas lehet arra, hogy az evangéliumi üzenetet: bűn és megváltás drámáját a mai kor embere, a plázanemzedék számára is átélhetővé tegye. Ebbéli minőségében a mű színpadi megvalósulása jelentékeny hatással lehet a konzumizmus kihívásaival szembenéző identitástudatra.

     

2. A címszereplő

    

   „Feledtétek, mit értetek tett?

   Neked a látást adta vissza!

   Te leprás voltál, és most tiszta -

   ezzel érdemelt hát keresztet?

    

   Megállította vérfolyástok!

   Uram, nézz le, a csürhe tombol,

   s Te kihoztad őket Egyiptomból! –

   Égre kiált az árulástok!”

    

    

   Dramatikus megközelítésű darabról lévén szó, olyan címszereplőre esett a választás, akinek alakja alkalmas a különleges szituáció megteremtésére. Márk és Lukács evangéliumának egyik mellékalakja, Jairus lánya ötlött eszembe. Az evangéliumi elbeszélés szerint ő az a 12 éves kislány, akit Jézus atyja kérlelésére föltámaszt a halálból. Különösképpen soha többé nem hallunk róla. Irodalmi recepciója is szűkös – d’Annunzio írt róla egy szimbolista színművet, amelyből opera is keletkezett, különösebb visszhang híján -, pedig élettörténete példátlan a drámai hősök körében. Íme, egy lány, akit Jézus föltámasztott, és aki – ha engedünk a logikának – alkalmasint ma is él, túl a halál mezsgyéin.

    

   Jairus lánya 2017-ben

    

   Van tehát egy élő tanúnk Jézus korszakából. Jairus lánya, mint akin immár nincs hatalma a halálnak, ma is a földön jár, hogy emlékeztesse az emberiséget: Isten Fia a Földre jött, kereszthalált halt és föltámadt, hogy mindenkinek örök életet szerezzen.

   Jairus lánya az utolsó, aki a ma élő emberek közül láthatta még Jézus csodatetteit. Elszántan dacol a felejtéssel, a hálátlansággal és a fogyasztói világ közönyével. Küldetése, hogy emlékeztesse a világot a Megváltás művére. Kivált, amióta megvilágosodott: ő azért élhet tovább, mert Megváltója érte adta életét cserébe a gonosz hatalmainak. Erre a drámai koncepcióra épül a főhősnő első felvonásbeli nagyáriája.

    

   A színhely

    

   A mű a fogyasztói világ szentélyében, a Golgota Pláza megnyitásakor veszi kezdetét. A színhely kifejezi korunk közönyét a transzcendens értékekkel szemben. A nyitójelenetben a kulturális identitást is piacosító, elidegenedett menedzserszellem parabolája tárul elénk: 

    

   Megnyitjuk a boldogság forrását,

   elhozzuk az Isten Országát,

   félre morálnak ódiuma,

   nem kell a népek ópiuma!

    

    

    

   Régi igazságok új tömlőben

    

   A Jairus lányának szövege – miközben megszámlálhatatlan bibliai eredetű fordulatra lelhetünk benne -, gyökeresen és bátran a ma horizontján keresi a Jézus-esemény jelentőségét. Teológiai szempontból több olyan összefüggést aknáz ki, amelyek elsikkadnak a hagyományos evangélium-olvasatokban. Ilyen a Mária éjszakája című jelenet, amely – szokatlan ikonológiai megoldással – egybecsengeti az Angyali üdvözlet (Annunziazio) és a Stabat Mater jelenetét, ami által a fiát sirató szent Szűz gyászéneke minden földi anya fohászává lényegül át:

    

   Megtört szívűek mind, anyák,

   láttuk a halál angyalát.

   Mardossa szívünk gyász s a bú,

   gyilok, öldöklés, háború,

   mennyországából kit kivernek,

   didergő, éhes, árva gyermek.

   Fojtogat annyi borzalom,

   hol lenne erre oltalom?

   De Isten lelkünkbe véste fénnyel:

   a halál csak testük tépi széjjel!

    

    

   A kettős további teológiai különlegessége, hogy refrénné emeli a Szűzanya összecsengő teológiai megnevezéseit:

    

   Szűzként kifeslő piros rózsa:

   Lettem a Mater Speciosa,

   és az angyal azt ígérte:

   élni fog.

    

   Tépázott szirmú hófehér rózsa:

   így lettem Mater Dolorosa,

   ám az angyal azt ígérte:

   élni fog!

    

            Megtörhetetlen aranyrózsák,

   leszünk a Mater Gloriosák,

   mert az angyal azt ígérte:

   élni fog!

    

    

    

    

   Hasonlóképp újszerű megközelítés, amikor a Krisztus pokoljárását jelképező drámai időtartamon belül a Megváltásra váró igazak és Jézus földi életének szereplői tanácstalanul várják a kegyelem pillanatait. Reflektálva a magyar színpadi hagyományokra, ezen a ponton Az Úr Hangja is megszólal, különös, Francois Varillonra rímelő teológiai szempontot: a Fia halála által az emberi gonoszságnak kiszolgáltatott Istent állítva elénk:

    

   Az Úr hangja

   Nem tudom,

   Van-e vigasz e tévúton?

   Teremtettem egy világot,

   de teremtményem visszavágott

   álnokon.

    

   Gyermekem

   könyörült ezer emberen,

   meghirdetett egy jobb világot -

   latrok közt végzi minden látnok!

   Gyötrelem!

    

   Képtelen

   vagyok győzni e helyzeten!

   Minden hatalmam néki adtam,

   Vele éljen a halhatatlan

   végtelen,

    

   vagy pedig

   el kell dőlnie hajnalig:

   Kudarcot vall-e földre lökve

   szeretetem, és mindörökre

   eltapostatik?

    

    

    

   Az evangéliumi – különösképpen a ferences olvasatú – etikát képviseli a műben az a megoldás, hogy a szent történet szereplői az elesettek képében jelennek meg a színen:

    

   (Mind együtt, templomi áhítattal):

   Háromszor esett el a kereszttel,

   nem is lett belőle topmenedzser.

   Mégis: a Mindenség Királya

   piacvezető világmárka!

    

   (Közben a háttérben a King of the Universe logó tűnik föl, némiképp diabolikus motivikával. Önkívületig fokozódó tombolás. Látjuk, amint a biztonsági szolgálat durván kilökdös egy csoport rosszul öltözött alakot a fényes plázából: később őket látjuk viszont az Igazak képében: Máriát koldusasszonyként, rongybabáját szorongatva, Szent Józsefet (rokkantként), Cirenei Simont (mankóval), Arimateai Józsefet (fehér bottal – vakok szemüvegével) és a többi szentet kintornásokként és verklisekként.)

    

   Dramaturgiai elvek

    

   A szöveg írásakor tudatosan törekedtem afféle „újmagyar Mária-siralom” megalkotására:

    

   Mária:

   Méhem gyümölcse? Bűn almája

   helyett szegeztek halálfára!

   Láttam, szép tested miként görnyed,

   nem itathattam föl drága könnyed!

   Én ártatlan magzatom,

   ékes szép csillagzatom,

   meghallod-e árva szóm,

   édességes vigaszom?

    

   A címszereplő nagy álomelbeszélésekor a hagyományos operai álomelbeszélések szolgáltak mintául, ám a helyzet a sajátságos evangéliumi szituáció tükrében új értelmet nyer. Jairus lánya, mielőtt Jézus föltámasztotta volna, látta a Megváltó üdvözítő halálát, és most, a kereszthalál pillanatában szembesül álma jelentésével, amit a teológia a helyettesítő áldozat fogalmával fejez ki:

    

   És most, álmomra visszanézve

   Ébredek csak a jelenésre:

   Kereszten függő Isten Szentje

   Jött el, hogy életem megmentse!

   Halál átkát rólam levette,

   S magával vitte a keresztre…

    

   Már értem. Szívem visszaretten:

   Hogy éljek, ő halt meg helyettem…

   Bár haltam volna száz halált,

   Csak ne lássam, mit ő kiállt:

   Vért hullatott és rettegett,

   hogy éljünk, hitvány emberek…

    

    

    

    

   A kétfelvonásos opera irodalmi alapjául a szerzőnek 2017. húsvétján a Pannon Tükör című folyóiratban megjelent oratórium-szövegkönyve szolgál. A születendő egész estés mű, „operatórium” a jelen alapkérdéseivel – a környezetpusztítás, a lelki elsivárosodás, a társas magány – ütközteti az evangéliumok Jézus-elbeszélését.   

    

   A szövegíró

    

   Marton Árpád az első, magyar szerzőtől származó musical-szakkönyv szerzője (Marton Árpád: Musical kalauz Móra 1998), kulturális újságíró, író teológiai, közművelődési és etikai diplomák birtokában éppen 25 esztendeje tevékenykedik a kulturális ismeretterjesztés területén. A MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége és a Szegedi Írók Társasága tagja. Szerkesztőként és rendezőként a Magyar Televízió és a Duna Televízió adásaiban jelent meg. Tíz éven át volt tagja a HSD Magyar Rendezők Szövetségének. Írásaival számos országos fórum rendszeres szerzője (Új Ember, Képmás, A Szív, Új Köznevelés, Szeged, Tiszatáj, tiszatajonline, Pannon Tükör, szegedilap.hu, mediahorizontblog.hu), szerkesztőbizottságok tagja. A Magyar Katolikus Rádió alapító munkatársa (2004?). 3000-nél több zenei műsor szerkesztője. 2005 óta tart egyetemi kurzusokat a kulturális és médiaetika illetve a médiapszichológia témakörében, egyetemi tankönyve: A felettes Mi Gerhardus 2009. További könyvei:… Konferansziéként számos koncert házigazdája a Filharmónia Magyarország, a Szegedi Tudományegyetem rendezvényein és más helyszíneken. 2016-2017 között az MMA Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának ösztöndíjasa volt.

   2014-ben Ókovács Szilveszter főigazgató felkérésére irodalmi forgatókönyvet készített a magyar Állami Operaház első világháborús centenáriumi gálaestjéhez. 

        

    

    

    

   II. Jelenetvázlat

    

    

    

   I. felvonás

    

    

   PROLÓGUS: A GOLGOTA PLÁZA

    

   (Az Előolvasót áhítatosan hallgató csuklyás alakok egy szempillantás alatt ledobják vezeklőkámzsáik, és egy kommersz revü flitteres kavalkádjává alakulnak. Őrjöngő taps és üdvrivalgás. A következő jelenet giccses, csiricsáré karácsonyi show tónusában, ahol kell, rappelve. A kereszt mint áruházi logó revüfényben villódzik.)

    

    

   Managerek kara

   Kegyes sztori kit hoz ma lázba?

   Földi mennyország, Golgota Pláza!

   Csodák márpedig nincsenek,

   áldozzunk a pénzistennek!

    

   Stb.

    

   Jairus lánya (furioso):

   Átkozott haramiák!!!

   Ti öltétek meg Isten Fiát!

    

   (visszaemlékezik a húsvéti eseményekre, változás:)

    

   1. kép Menekülés Jeruzsálemből

    

   (Jézus eltemették. A tanítványokon pánik lett úrrá. A menekülő tanítványokkal csak Jairus lánya száll szembe: a sírhoz tart, hogy jelen lehessen Ura föltámadásánál. Jeruzsálem asszonyai is próbálják visszafordítani, de nem lehet.)

    

   Kórus

   A templom függönye kettészakadt,

   az oltár helyén egy kráter maradt.

   Kéntüzet okád a szentek szentje,

   szégyent vallott az Úr Felkentje!

    

   Ádám bűnének nagy lett az ára,

   Istent szegeztük keresztfára.

   Poklot festett a márvány égre

   rőt sugárban a Bárány vére.

    

   Jairus lánya (Most lép be a bibliai időbe, jelmezváltással jelezve. Megdöbben Jézus halálhíre hallatán)

    

   Magatokra hagyva? Mit hallok?

   Mi történt, amit nem tudhatok?

   Galileából jöttem vissza,

   ahol a nép szavát issza,

   mi történt hát?

   Mondjátok csak:

   mi az igazság?

    

   Jeruzsálemi asszonyok kara:

   Jairus lánya, sírj,

   a Mestert elnyelte sír,

   dajkálja gyötrött, szenvedő

   testét irgalmas szemfedő.

    

    

   Ő halt meg helyettem (Jairus lányának álomelbeszélése)

   Jairus lánya:

    

   Betelt az álom jóslata,

   Vérben úszik a Golgota,

   S bár visszaadtad életem,

   Holtig kísért a félelem:

   Uram, kereszten láttalak,

   S nem segített, hogy szántalak…

    

   Szent asszonyok: Ruthok, Debórák

   Elevenen lángoló menórák

   Kiáltják lelkem csarnokában:

   Seb tátong halál zsarnokában -

   Vérével lett a jótevőd

   Avatva új prófétanőt.

    

   A szent sebekből élet árad,

   Reményt szikráz az alvilágnak,

   Hogy éljünk, vállalt rút halált,

   Miértünk poklot is bejárt.

   Holt voltam, vak, de újra látok:

   És Megmentőmről prédikálok.

    

   Kihullott véred magvetés,

   Életet szül a szenvedés.

   Könnyező olajfák között

   Lelked halálba öltözött,

   Megrészegítő illatukban

   Gyászfáklyák tömjénfüstje lobban. 

    

    

    

   2. kép (flashback) az Olajfák hegyén

    

   https://www.youtube.com/watch?v=RWbAk5BVh5s

    

   Jézus:

   Atyám!

   Kopár a szemhatár, kietlen.

   Lelkem zsarátnoka kilebben.

   Föltárul Dávid zsoltára:

   Fiad emeled oltárra

   talán…

    

   Ha már

   bezárult az ég ablaka,

   rémíszt az örök éjszaka.

   Emberfiának nincs hova

   csüggedt fejét elnyugtatnia

   soha.

    

   De lám:

   alszanak mind a tanítványok,

   mindhárman sírig hű barátok…

   Jóllaktak az úrvacsorán,

   de elbuktak az első nagy

   próbán.

    

   Habár

   hallották, mégsem értették:

   most életemet adom barátaimért.

   Legyen őnekik szent lecke,

   útmutató a szeretetre

   példám!

    

   Immár

   nem látlak többé, Galilea!

   Többé nem jár az Isten Fia

   ligeteidben, Názáret,

   hullámaidon, Genezáret,

   Ne várd…

    

   Az ég

   áldjon meg, Júdea lankái,

   Gileádnak juhocskái!

   Bódító illatú olajfák,

   kik Teremtőjüket

   búcsúztatják…

    

   S mert fél,

   most mondjatok érte imádságot,

   öntsetek lelkébe bátorságot,

   tenger, ki őrzöd léptét,

   ölelje át hűs magányod

   szívét!

    

   Ne még!!!

   Nem vágyom bíbor köntösre!

   Vetésed miért vérem öntözze?

   Stációján egy keresztútnak

   elcsigázottan földre hulljak?

   Ne kérd!!!

    

   Atyám!

   Világmegváltó tervedet

   miért épp előlem rejtetted?

   Veled voltam a diadalban,

   hát ne hagyj el most a viadalban,

   Atyám!

    

   S ha már

   teremtő műved koronája

   ártatlan Fiad rút halála,

   ítéld, ítéld keresztfára,

   csak őt, csak őt ne hagyd magára:

   Anyám…

    

   Atyám!

   Kezedbe ajánlom lelkemet:

   visszafordulni többé nem lehet.

   E könyörtelen, durva nép

   rég elfeledte Istenét.

   A Te neveddel szór átkokat,

   időszerű az áldozat.

   Balvégzetének vándora,

   Juhnyáj, de nincsen pásztora

    

   Uram!

   Kezedbe ajánlom lelkemet!

   Vérem szentelje föl fényes művedet!

   Legyek életfa, amelyen érik e

   keresztre szegezett Lét-Ige!

    

   (Az utójáték alatt Jézus belép valami vörös fényárba, de a keresztrefeszítést nem láttatjuk.)

    

   KORÁL

   (Az Igazak Kórusa: Szűz Mária mint koldusasszony, Szent József, János apostol, Cirenei Simon, Arimateai József, Dávid király és próféták mint verklisek és kintornások.

   bogumil gregorián tónusban)

    

   Akit a szent Szűz méhe szült,

   elnyelte most a néma föld.

   De harmadnapnak reggelén

   támad sírjából új remény.

   Tekintsd e szent haláltusát,

   imádd a népek Krisztusát!

    

   (a korál alatt beszüremkednek a színre a Plázacicák és a Managerek. Szövevényes, bizarr, túlcifrázott, giccsbe hajló, polifon motetta-paródia)

    

   MOTETTA

    

   (a Plázacicák a BÜFÉ, a Managerek a V.I.P. feliratú tájékoztató táblát magasba emelve jelzik a szünetet.)

    

    

   II. felvonás

    

    

   3.kép A TEREMTETT VILÁG HIMNUSZA A KERESZT ALATT

    

   (Jairus lánya előénekesként + zümmögő kar, szöveggel csak a refrénszakaszokra lép be):

    

   Dermedt a Föld. A gyász imája

   szitál mindenre csöndesen.

   Hiába: vigasz nem terem,

   lehullott a Nap glóriája.

   A nappal éjjé feketült.

   Égbenyúló hegytetőre,

   vérehulló fecskefűre

   vaksötétség települt.

    

    

   4. kép A TUDOMÁNYOK JEREMIÁS-SIRALAMAI A KERESZT ALATT

   (Brecht-féle song, a kiábrándult tudósok dala)

    

   Tudósok:

   Borban, kenyérben, vízben, égben,

   szívben, szegényen, szenvedésben –

   Ki tudja, mi ment végbe itt,

   ki érti Isten tényeit?

    

   Fizikus:

   Faggasd az anyag titkait,

   a bizonyosság ritka itt,

   belőle, holtig várhatod,

   nem jönnek végső válaszok.

    

   Együtt:

   Ahogy az elszállt pára bomlik,

   szilánkjaira tört a lombik,

   piciny hiba, és kakasszóra

   meglett a végső katasztrófa.

    

   Biológus:

   Szondákkal kémleli a Marsot,

   de nem látja az Istenarcot.

   Választ nem ád a posztmodern,

   A lelki helyzet post mortem.

    

   Együtt:

   Így állunk hát a jelen percben:

   a semmi üzen száz megahertzen.

   Nincs tudományos válaszunk,

   a posteriori támaszunk.

    

    

    

    

   5. kép Mária éjszakája – más néven Újmagyar Mária-siralom

    (Mária – mint koldusasszony - a kereszt alatt egy másik éjszakára gondol. Csak ő maradt Fia keresztje mellett. Így talál rá Jairus lánya. Quasi bölcsődal. A keresztről patakokban ömlik a vér, de a Test nincs sem rajta, sem Mária ölében. Rongybabáját szorongatja.)

    

   https://www.youtube.com/watch?v=OkBfKahqz5s

    

   Mária:

    

   Akkor is este volt.

   A tájék néma volt.

   Csicsíjja-bubújja…

    

   Az angyal rámhajolt.

   Sugárzó teste volt…

   Tente-tente-tente,

   Betlehemi hercegecske…

   Csicsíjja-bubújja…

    

   Álmodozó kislány voltam,

   Tündérszóra fellángoltam.

   Csicsíjja-bubújja,

   Kirje, kirje, kisdedecske,

   tente-tente-tente…

    

   Kislányszívekben ég a vágy

   látni az Isten Angyalát,

   égi palotát: lépcsein,

   tündérek könnyű léptein

   aranyszínű bimbó fakad,

   gyémánttüzű nagy virradat -

   de Isten terve azon az éjjel

   egy szűzlány álmát tépte széjjel.

    

   Gábriel angyal: (éteri szózat)

   Ave Maria, gratia plena,

   Dominus tecum!

   Ave!

    

   Mária:

   Názáret utcáin, falak mentén

   settenve, lopva bujdokoltam

   szívemben ringatván titokban

   Isten tervét, szolgája, én.

   Nem ért szívembe ajkuk szitka,

   hol, kire Éva óta vártak,

   kit prófétáik prédikáltak,

   Növekedett az Isten titka.

   Szűzként kifeslő piros rózsa:

   Lettem a Mater Speciosa,

   és az angyal azt ígérte:

   élni fog.

    

   Gábriel:

   Ne bántson gáncs és megvetés!

    

   Mária:

   Görnyesztő nyűg a magvetés…

    

   Gábriel:

   Ezért jelölt napszámosának

   dandárjában az aratásnak!

   Új rügy fakad királyi tőről!

    

   Mária:

   Míg Isten malma lassan felőröl.

    

   Gábriel:

   Életfakasztó -

    

   Mária:

   Szívszakasztó -

    

   Ketten:

   fájdalom…

    

   Mária:

   - és én azt feleltem: vállalom!

    

   Gábriel angyal: (éteri szózat)

   Ave Maria, gratia plena,

   Dominus tecum!

   Benedicta

   tu in mulieribus!

   Et benedictus

   Fructus ventris tui, Iesus -

   Áldott vagy az asszonyok közt,

   és áldott méhed gyümölcse!

    

   Mária:

   Méhem gyümölcse? Bűn almája

   helyett szegeztek halálfára!

   Láttam, szép tested miként görnyed,

   nem itathattam föl drága könnyed!

   Én ártatlan magzatom,

   ékes szép csillagzatom,

   meghallod-e árva szóm,

   édességes vigaszom?

    

   Én tudom csak, hogy meggyötört

   tested minden bűnt eltörölt.

   Megszenteltetik minden vajúdás,

   eléd borul majd minden Júdás,

   jóra fordul gyilok, ölés,

   átfog isteni ölelés,

   golgotavirág-glóriás,

   kereszten függő Messiás!

   Tépázott szirmú hófehér rózsa:

   így lettem Mater Dolorosa,

   ám az angyal azt ígérte:

   élni fog!

    

   Túllépve minden kínomon              

   kereszted áll majd síromon!

   Megtört szívűek mind, anyák,

   láttuk a halál angyalát.

   Mardossa szívünk gyász s a bú,

   gyilok, öldöklés, háború,

   mennyországából kit kivernek,

   didergő, éhes, árva gyermek.

   Fojtogat annyi borzalom,

   hol lenne erre oltalom?

   De Isten lelkünkbe véste fénnyel:

   a halál csak testük tépi széjjel!

    

   Ketten:

   A teremtés műve egyre halad,         /    Ave Maria,

   új élet fakad a föld alatt,                   /    gratia plena,

   hajnal derül, föloszlik a sötét,         /    Dominus tecum!

   kitárja sírja börtönét.                        /    Dominus tecum! Stb.

            Megtörhetetlen aranyrózsák,

   leszünk a Mater Gloriosák,

   mert az angyal azt ígérte:

   élni fog!

    

    

   6.A kép A POKOL TORNÁCÁN

   (Nagyszombat éjjele. A Pokol tornácán kihunyt minden remény a Megváltásra. A holtakhoz apránként csatlakoznak a földi Igazak, majd maga az Úr hangja is.

    

   Az Igazak Kórusa: (Szűz Mária mint koldusasszony, Szent József, János apostol, Cirenei Simon, Arimateai József, Dávid király és próféták mint verklisek és kintornások.)

    

   A föld sötét.

   A bűn ködét

   föl nem szakítja semmi.

    

   Az ember áll,

   válaszra vár,

   gyalázattá lett lenni.

    

   Fölsejlenek

   ígéretek,

   de fogva tart az átok,

    

   mert szívetek

   míg nem szeret,

   békére nem találtok.

    

   Ha nem segít

   a régi hit,

   ki könyörülhet rajtunk?

    

   Aki előtt

   e büszke főt

   hogy hódolatra hajtsuk?

    

    

   (Szimfonikus fantázia idézi meg a fény és a sötétség erőinek harcát, Krisztus pokoljárását. A szimfonikus témarepríz alatt látjuk, amint az asszonyok a kenetekkel a sír felé tartanak. Közben ácskalapács hangjaira overallos munkás jelenik meg a színen, és Krisztus keresztjén az INRI feliratra csillogó táblát szerel: Itt Hamarosan Pláza Nyílik. Munkájában a Feltámadás toccatája zavarja meg:)

    

    

   7. kép Az emmauszi úton

    

    (Szűz Mária mint koldusasszony, Szent József, János apostol, Cirenei Simon, Arimateai József, Dávid király és próféták mint verklisek és kintornások szerény hangszerein diadalmas ragyogással fölzeng a Föltámadás orgonaszava. Jézus szózata beléhasít a csüggedt tanítványok siralmába)

    

   Jézus:

   Ne félj, csak higgy!

   Ezt Atyám rendelte így.

   Művéből nem vész el semmi,

   övéit eljövök majd összeszedni.

    

   Leköpdösve és megvetetten

   a menny alapját megvetettem.

   Emberré váltam, testté lettem,

   hogy engem láss a testvéredben.

    

    

   8. kép Finálé

    

    

   Zárókorál

   (alatta a kíséretben ácsolásszerű kopogás, ami a végére diadalmas gonggá alakul)

    

   Jairus lánya és az Igazak:

   Üdvözlégy, győztes szent kereszt,

   Isten kegyelme tette ezt,

   értünk Fiát pokolra küldte,

   halál bilincsét összetörte.

    

   Mária és Jairus lánya:

   Embert próbáló küzdelem,

   világmegváltó győzelem,

   lángoló szív, amelynek láttán

   eldobja fegyverét a Sátán.

    

   Krisztus, hatalmas nagy király,

   Erődön megtört ős viszály.

   Örökre trónolsz fenn az égben,

   magadhoz vonsz a tiszta fényben.[1]

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: JAIRUS LÁNYA - OPERATÓRIUM
Üdvözlöm a Kedves Látogatót! - © 2008 - 2024 - martonarpad.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat